2015. április 18., szombat

Az MVSZ két sajtóközleménye egyben - Petőfiért

Petőfiért! - "Mit fogtok eltemetni, csirkecsontot?" - Súlyos felvetések a Pilvax-ban 
https://www.youtube.com/watch?v=BJJJIG_5fyI
Vágatlan felvétel a sajtótájékoztatóról
1. rész a képre kattintva
2. rész (folytatás) ide kattintva
Április 15-én a Morvai Ferenc vezette MEGAMORV Petőfi Bizottság a korábban meghirdetett nemzetközi  tudományos konferencia helyett sajtótájékoztatót tartott a Pilvax Kávéházban. A sajtótájékoztatón súlyos állítások hangzotta el. Miközben Morvai Ferenc arról beszélt, hogy már „több tízezer” (?) külföldi magyar jelezte részvételi szándékát a Petőfi-hamvak Morvaiék által július 17-re meghirdetett temetésére, Kéri Edit, a Morvai-bizottság egyik alapító- és máig talán legaktívabb tagja, azt állította, hogy Morvai Ferencnek nincs birtokában a Petőfi-koponya, és elhatárolódott a meghirdetett temetéstől: „Ez a temetés cirkusz lenne – méltatlan Petőfihez!” állította. Morvai Ferenc súlyos vádakkal illette a magyar kormányt, és hatalombitorlók közé sorolta Orbán Viktort: „Innen üzenem Viktornak, ne féljen tőlünk, a történelem úgy is elsöpri őt.”

Botrányos jelenetek sem hiányoztak a MEGAMORV Petőfi Bizottságnak április 15-én, a Pilvax Kávéházban megtartott sajtótájékoztatóján, amelyhez az értekezletet vezető Morvai Ferenc nyitó mondata is hangulati alapot szolgáltatott. Morvai Ferenc az általa itt bejelentett Petőfi-temetést követően mélyreható társadalmi átalakulást is kilátásba helyezett: „El kell mondani, hogy az elmúlt sajtótájékoztató óta (március 13. – szerk. megj.) hajmeresztő dolgok történtek Petőfi-ügyben, ami meghatározza országunk későbbi átalakulását is.”

Morvai Ferenc többször említette, hogy miután Burjátország is hivatalosan elfogadta, hogy 1989-ben Barguzinban Petőfi Sándor hamvait tárták fel, július 17-ére a Hősök terére egy békés nagygyűlést terveznek, ahol a jelenlevők meghallgatnak egy most készülő Petőfi-oratóriumot és egy rövid műsor keretében öt Petőfi-verset, majd egyedül ő maga fog beszédet mondani. Ezt követően a részvevők békésen átvonulnak a Fiumei úti temetőbe, ahol egy evangélikus püspök, egy zsidó rabbi, és más felekezetű papok közös szertartásával (?) szándékszik eltemetni Petőfi Sándor „földi maradványait”.

A félórás Morvai-expozé után szót kért Kéri Edit is, akinek elévülhetetlen szerepe volt már 1989-ben, a Morvai-expedíció létrejöttében, maga is ott volt a barguzini sírfeltárásnál, és megalakulása óta – idős kora ellenére – máig talán legaktívabb tagja a MEGAMORV Petőfi Bizottságnak. Miután szólt a magyar honvédek Szibériába történt elhurcolásának bizonyítékairól, Kéri Edit megdöbbentő kijelentést tett: „Ezen a temetésen én nem veszek részt, ehhez a nevemet nem adom, mert a csontváz nincs Morvai Ferencnél. 2002. április óta Kiszely István egy kolostorban rejtette el.” Majd Morvai Ferenchez intézte szavait: „Mit fogtok eltemetni, csirkecsontot?!” (A sajtótájékoztatóról készült videó-felvétel 50:00 percében)

Kettőjük között indulatoktól nem mentes szóváltás alakult ki. Morvai Ferenc elismerte, hogy a Petőfi-koponya Kiszely Istvánhoz került megőrzésre. Majd így fogalmazott: „Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy Petőfi Sándor földi maradványa a birtokomban van.” (videó: 54:00 perc)

Kéri Edit ezekkel a szavakkal zárta hozzászólását: „Nem adtuk beleegyezésünket. Ez a temetés cirkusz lenne – méltatlan Petőfihez!

Azt, hogy Morvai Ferenc nem lenne a Petőfi-koponya birtokában, két héttel ezelőtt Kiszely István özvegye, Dr. Hankó Ildikó is megfogalmazta, a www.erdely.ma portálon közölt,  A szibériai halott – Petőfi Sándor várakozik című írásában: „A költő maradványait Kiszely István professzor már korábban biztonságba helyezte, csak ő tudta, hová, így a titkot magával vitte a túlvilágra. E sorok írójának, feleségének és munkatársának annyit mondott: ha komolyra fordul a vizsgálat befejezése, azok, akik őrzik a maradványokat, jelentkeznek.”

Morvai Ferenc beszélt a beszervezettekről, a zsarolókról, az MTA-ról, a nem létező magyar sajtószabadságról, és azt a megdöbbentő bejelentést tette, hogy titkos magyar kormánykérelmek léteznek az orosz fél felé, amelyben a Petőfi-ügy elhallgatását kérik. Egy Putyin-szálat is emlegetett. Azt is elmondta, hogy azért kellett személyesen kiutaznia Kínába, a DNS-vizsgálati eredmények átvételére, mert azt megelőzően a magyar kormány megpróbált volna illetéktelenül hozzájutni, amit a kínai hatóságok megakadályozták: „Előttem a tisztelt Orbán-kormány valami civilruhásokat kiküldött, hogy adják nekik oda a dokumentumokat. A kínai igazságügyi minisztérium nem adta oda a dokumentumokat!” (videó: 1:08:40 perc)

Morvai Ferenc azt is bejelentette, hogy pontosan egy hónappal a temetést követően, augusztus 17-én, ugyanott, a Hősök terén egy politikai nagygyűlést tervez, amely meglátása szerint fordulatot hoz majd Magyarország életében. Bár a MEGAMORV-vezér ezúttal nem beszélt egy politikai párt indításának szándékáról, kilóg a lóláb. Az ismételt társítás egyértelműen politikai szándékot jelez: a Petőfi-temetést kívánják valamely politikai erő létrehozásához meglovagolni.

A sajtótájékoztatón jelen levő Dr. Drábik János érdekes bejelentést tett. Kész eladni házát azért, hogy annak bevételéből egy DNS-vizsgálattal igazolják, vagy cáfolják: valóban Széchenyi István volt-e Petőfi Sándor természetes apja? (videó: 1:21:30 perc)
Válaszában Morvai Ferenc azt mondta, hogy nem akarnak újabb DNS-vizsgálatokban részt venni.

A Pilvax Kávéházban tartott sajtótájékoztató teljes felvételét a Hungária Televízió tette közzé, itt.
Az előző, vegyes fogadtatású Morvai Ferenc nagy-interjú a Hír24-en olvasható, itt.

MVSZ Sajtószolgálat
8596/150418

Petőfiért! - Ismételten: Bizonyítás 12 pontban

Április 15-én, a Pilvax kávéházban tartott sajtótájékoztatóján Morvai Ferenc újabb érvekkel bizonygatta, hogy birtokában vannak Petőfi Sándor hamvai, és az általa elképzelt „nagy temetést” vázolta. A sajtótájékoztatón elhangzottakra sajtószolgálatunk még visszatér.
Addig is újraközöljük azt a 12 pontos bizonyítást, amely a 2013. február 16-án megtartott Petőfi Sándor-értekezlet nyomán állt össze, és amely cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy 1989. július 17-én, a szibériai Barguzinban Petőfi Sándor hamvait tárták fel.

Megvannak Petőfi hamvai

Ha még mindig kételkedne benne,
a Magyar Tudományos Akadémiának kell bebizonyítania,
hogy Barguzinban NEM Petőfi Sándor hamvait találták meg!

A Magyarok Világszövetsége Petőfi Sándor Bizottsága meghívásos értekezletének részvevői számos kérdésben éles, olykor szenvedélyektől sem mentes vitát folytattak, egyben azonban kivétel nélkül egyetértettek: MOSTANTÓL KEZDVE AZ MTA A SOROS. Ahhoz ugyanis, hogy 1989-ben a burjátföldi BARGUZINBAN Petőfi Sándor hamvait találta meg a Morvai Ferenc vezette expedíció, semmilyen kétség nem fér. Ennek ellenkezőjét immár a Magyar Tudományos Akadémiának kell bebizonyítania.

Megvannak Petőfi Sándor hamvai
Bizonyítás tizenkét pontban

1.   Petőfi Sándort, a legnagyobb magyar költőt 1849. július 31-én látták utoljára a Segesvár közelében fekvő Fehéregyháza határában zajló csatában, amelyben a Bem tábornok vezette magyar seregeket az intervenciós cári orosz csapatok legyőzték. A csata másnapján a győztesek osztrák segédlettel végigkutatták a több száz holttesttel borított csatateret, halálra keresvén a bécsi udvar az Akasszátok föl a királyokat! című vers szerzőjét, de nem találták. Megállapítható, hogy Petőfi Sándort Fehéregyházán elesni nem látták, holttestét sem akkor, sem később ott meg nem találták. Nem lehet tehát kizárni azt, hogy Petőfi a csatában fogságba esett és elhurcolták.

2.   Mára, 2013-ra hitelt érdemlően bizonyítottnak kell tekinteni azt, hogy 1849-ben az orosz cári csapatok igenis vittek magukkal magyar honvédeket hadifogságba. Ezt a tényt nem csak a bécsi császári kormány 1849-es, Ferencz József császár által is sajátkezűleg ellenjegyzett jegyzőkönyve helyezi kilátásba – amely Andics Erzsébet forrásgyűjteményében jelent meg először magyarul, illetve Kéri Edit meghozatta a bécsi levéltárból –, de bizonyítják Oroszországból hazakerült első világháborús hadifoglyok vallomásai, akik Szibériában agg magyar honvédekkel, illetve leszármazottaikkal találkoztak.  Ugyanezt állítják magyar hadtörténészek is, mint a már elhunyt Józsa Antal, akinek e tárgyban Glatz Ferenchez, az MTA egykori elnökéhez, 2001. január 21-én írt levelét a mostani értekezleten hozták nyilvánosságra.

3.  1866-ban, Felix Wiszniewski, Szibériából hazatérő lengyel száműzött hírt hoz Petőfi Sándorról: közli, hogy ott szerzett információi szerint Szibériában él, hadifogolyként. Levele nyomán Jókai Mór 1867-ben, a Vasárnapi Újságban teszi szóvá Petőfi Sándor felkutatásának erkölcsi imperatívuszát.

4.   A tévedés kockázata nélkül lehet állítani, hogy Szibériában, a Bajkál-tó partján fekvő, többségében mongol  burjátok lakta Barguzinba, a cári Oroszország  veszélyesnek ítélt politikai foglyokat internált. Közöttük volt a dekabrista forradalmár, M.K. Küchelbecker és egy „titokzatos idegen”, Alexander Sztyepanovics Petrovics nevű őrnagy, aki költő is volt.

5.  Fontos tudnunk, hogy az 1823. január 1-én született Petőfi Sándort Kiskőrösön Alexander Stephanus Petrovics néven anyakönyvezték. Ez ma is bárki által ellenőrizhető tény.

6.  Az első világháború során számos magyar hadifogoly került Szibériába. Köztük Svigel Ferenc, aki egy fényképet hozott magával, amely szibériai temetőben készült. A kereszten Alexander Sztyepanovics Petrovics neve szerepel, őrnagy és költő megjelöléssel. A halál dátuma 1856. Svigel joggal remélhette, hogy megdicsőül hazájában, ennek ellenére megszégyenült. A boszorkányperrel is felérő lejáratás ma is folytatódik – majdnem száz év után. Ez a kitüntető figyelem annak köszönhető, hogy ő nem elégedett meg azzal, hogy hírét hozza a barguzini Petrovics-Petőfi sírnak, hanem fényképet készíttetett róla és a bakancs talpában hazahozta. Nem kegyelmeztek, és ma sem kegyelmeznek  neki azok, akik abban érdekeltek, hogy az egyik legnagyobb magyar az örök ködben maradjon. De nincs szerencséjük, mert két egymástól független orosz, Eliaszov majd Vinokur igazolta őt.

7.  Jozef Hallon a Pozsony melletti Malackáról rukkolt be a k.u.k. hadseregbe és került orosz fogságba. Hazatérte után elmesélte, hogy Vengerskaja nevű faluból, ahol a fogolytársaival tartózkodott, gyakran átmentek egy közeli faluba, ahol Petőfi sírja volt. A helyiek elmondták, hogy a költő ott élt, és annyi év elmúltával is tisztelettel beszéltek róla. Malacka – Malacky ma Szlovákiához tartozik. 

8.   L. J. Eliaszov, szovjet (burját) néprajzkutató, egyetemi tanár 1937-ben Barguzinban folytatott gyűjtőmunkája során találkozott a Barguzinban eltemetett idegen őrnagy és költő, Alexander Sztyepanovics Petrovics emlékével. Adatközlői, akik még életében találkoztak a titokzatos idegennel, beszámoltak arról a vallomásáról, amit a hozzá közel állók hétpecsétes titokként kezeltek, és csak halála után közölték: Petrovics egy távoli országból érkezett, ahol egy Franc nevű királlyal háborúzott.  Eliaszov 1970-ben tájékoztatta Lőrincz L. László magyarországi Kelet-kutatót, aki hazatérvén beszámolt minderről Ortutay Gyulának.

9.  Burjátországban, (Barguzinban) elevenen él az idegenből érkezett, titokzatos hadifogoly őrnagy és költő emléke.  Két évvel később, 1939-ben ugyanez az Eliaszov A.V. Gurevics-csel publikált egy Bajkál-környéki kötetet. Barguzinban Gurevics 1928-ban gyűjtött, és feltűnt neki, hogy az egyszerűbb versek között néhány tehetséges költőre utaló vers is mutatkozik. Ezeknek a többi közül esztétikailag kiugró verseknek (Rózsaszirmok, Álmok, Szomorú volt az életem, A szökevény, Láttam boldog embereket, Erős az én lelkem, Hattyúdal) szerzőjét a különböző „nótafák” a következő neveken említik: Petrovics, Pefitajev, Zander, Peterfi, Petr Petrovics, Zainder). E versek közül kettőt – Álmok, Szomorú volt az életem – két évtizeddel ezelőtt eljuttatták a verstan egyik legnagyobb magyar tudósához, a debreceni egyetem professzorához, az MTA doktorához, Szuromi Lajoshoz, aki tudott oroszul, és akinek a felesége, Együd Éva orosz nyelv és irodalom tanár volt. A Petőfi teljes költészetét átfogóan ismerő verstan-professzor elmélyült az anyagban és a neki átadott – Álmok – című orosz versnek megtalálta a párját Petőfi magyar költészetében. Címe: Véres napokról álmodom. A két vers üzenete azonos, azonos ritmusuk, és Petőfi teljes költészetében egyedülálló, azonos stílusjegyekkel bírnak. Szuromi Lajos szerint nincs az a hamisító, aki ezt a nagyfokú azonosságot produkálni tudta volna. Tehát az orosz nyelvű vers szerzője nem lehet más, mint maga Petőfi Sándor, aki örök hallgatásra ítélten kilétét nem fedhette fel, de aki ezzel a verssel üzenhetett a távolba, az otthon maradt, értő barátoknak, Jókainak, Aranynak, akik azonnal fel kellett e versben ismerjék őt. Szuromi Lajos ma már nem él. Petőfi-tanulmánya lett a veszte. Sorsa igazi magyar sorstragédia. Mindazonáltal tanulmánya két évtizede nyilvános, és mindmáig nem akadt egyetlen magyar irodalmár, aki annak állításait, következtetését cáfolta volna. Olyanok viszont, akik megerősítették Szuromi Lajos következtetését, vannak, mint például dr. Kún Ferenc. 

10. 1989-ben, egy Moszkvában élő, de gyermekkorát Barguzinban töltő idős férfi, J.D. Vinokur, a Morvai Ferenc vezette expedíció tagjainak megjelöli a barguzini temetőben azt a helyet, ahol ő még gyermekkorában látta Alexander Sztyepanovics Petrovics sírját. Az expedíció vezetői máshol kezdik az ásatásokat. 192 négyzetmétert feltárnak, benne 28 sírt. A kiásott tetemek döntő többségükben mongoloid embereké. De előkerül a dekabrista forradalmár, M.K. Küchelbecker és kislányának koporsója is, benne a földi maradványokkal. Végül – másfél méterre a Vinokur bácsi által megjelölt helytől –, 170 cm-rel a föld alatt, koporsó nélkül eltemetve, egy 30-35 éves korában, vélhetően 1850-1870 között elhunyt európai, kétségtelenül férfi tetemére bukkannak. Mindenki tudja: Alexander Sztyepanovics Petrovics hamvai kerültek elő.

11. A feltárást végző négy antropológus – Dr. Kiszely István, az amerikai Bruce Latimer és Clyde Simpson, valamint a szovjet Alekszej Burajev – a legaprólékosabb embertani vizsgálatnak vetik alá a leletet. Megállapítják, hogy annak valamennyi testmérete megegyezik Petőfi Sándor azon méreteivel, amelyeket a Budapesten végzett előtanulmányaik során gyűjtöttek be, illetve Straub Imre orvos gyűjtéséből ismertek voltak. Ezek után 1989. július 23-án jegyzőkönyvbe foglalják: szakemberekként teljes meggyőződéssel állítják, hogy a barguzini 7-es sírból 1989. július 17-én Petőfi Sándor hamvai kerültek elő!

12. A feltárt csontvázon fellelhetők voltak mindazon sajátosságok, amelyek Petőfi Sándor közismert embertani jegyei voltak – baloldali kiugró szemfog, enyhén bicegő járást okozó sérülés (csontelhajlás), stb.  A kriminalisztikában, öt jellegzetes embertani jegy egyezése alapján kétséget kizáróan bizonyítottnak tekintik az azonosságot. Petőfi Sándornak és a Barguzinban megtalált Alexander Sztyepanovics Petrovicsnak huszonegy jellegzetes embertani jegye egyezik. Annak a valószínűsége, hogy nem Petőfi Sándor hamvait találták volna meg, gyakorlatilag nulla.

Mindent összevetve:

Ha Barguzinban, a 7-es sírból nem Petőfi Sándor hamvai kerültek volna elő, hanem egy zsidó nő csontváza, a Magyar Tudományos Akadémia akkor is köszönetet kellett volna mondjon a Morvai Ferenc vezette expedíció minden tagjának, és kötelessége lett volna nagy erőkkel folytatni a kutatást. Hiszen az ismert előzmények után ahhoz nem férhetett kétség, hogy a Barguzinban élt titokzatos idegen őrnagy és költő, Alexander Sztyepanovics Petrovics nem más, mint a fehéregyházi csatában eltűnt és azóta sehonnan elő nem került Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar költő.
***
Nehéz Mihály irodalomkutató özvegye az értekezleten bejelentette, hogy élő kapcsolatban van a Barguzinban hadifogolyként 1856-ban elhunyt Alexander Sztyepanovics Petrovics, azaz Petőfi Sándor ma is élő leszármazottaival.
***
A Magyar Tudományos Akadémia elnökét mai értekezletünkre meghívtuk, és megkértük, hogy továbbítsa meghívásunkat az MTA érintett szaktudósainak is. Az Akadémiát ma sem képviselte senki. Ez óhatatlanul lépéshátrányt jelent az MTA számára, hiszen a fenti, tizenkét pontban sorolt érvek ismeretében bizonyítottnak kell tekinteni, hogy a Barguzinban 1856-ban eltemetett, majd 1989-ben megtalált Alexander Sztyepanovics Petrovics azonos Petőfi Sándorral. Tehát megvannak Petőfi hamvai. Ha ebben kételkedik, ma már az MTA-nak kell  bizonyítania, hogy Barguzinban NEM Petőfi Sándor hamvai kerültek elő.

A huszonkét éves tétlenségnek Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar költő földi maradványainak felkutatása ügyében véget kell vetni. A rendelkezésre álló bizonyítás és az a sokmilliárd forint, amelyet évente a magyar adófizetők pénzéből tudományos kutatásra költenek, kiemelik Petőfi Sándor hamvai felkutatásának ügyét az irodalmi, a történeti, a politikai kérdések sorából, és számon kérhető közjogi üggyé teszik azt. Hacsak Petőfi nem került tiltólistára. De az idő fogy. Vészesen fogy. 

Budapest, 2013. február 16-17.

                                                                                              A Magyarok Világszövetségének
                                                                                                     Petőfi Sándor Bizottsága
MVSZ Sajtószolgálat
8595/150417



„A Magyarok Világszövetsége jogelődjének tekinti a Kossuth Lajos, Klapka György és Teleki László által 1859-ben Párizsban életre hívott Magyar Nemzeti Igazgatóságot.” (Alapszabály)

A Magyarok Világszövetsége egy pártok és kormányok fölötti nemzeti szervezet. A Magyarok Világszövetségét 1938-ban a Magyarok Világkongresszusa hívta életre saját, állandóan működő, ügyvivő testületeként. A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő embert hozzá tartozónak tekint.

A 2004. december 5-i népszavazás a Magyarok Világszövetsége több, mint hét évtizedes történetének legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedete.

A Magyarok Világszövetségének elnöke és minden tisztségviselője fizetés és tiszteletdíj nélkül végzi nemzetszolgálatát.

Az MVSZ Sajtószolgálat közleményei olvashatóak a www.mvsz.hu honlapon is

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése