2012. december 31., hétfő

A fejérek újévi üzenete 2009 óta nem változott

A mi világunk
(Tisótzki István, Kecskemét, Az én világom című írása alapján, azon alig-alig változtatva)

Mindig is hittük, hogy a természet törvényei irányítanak. Minden ember sorsa, döntései következménye. Hittük és hisszük, hogy az életünk alakulását a jövőben, jelenlegi döntéseink határozzák meg. A bennünket ért hatások és a rájuk adott válaszaink között mindig van egy hely a szabad döntésre. Mindig van egy jobb választás. A döntéseinket szabadon választjuk, de döntéseink következményeit a természet törvényei irányítják. Ha valaki érti a természet törvényeit, akkor nagyobb biztonsággal meg tudja „jósolni” a döntések és pillanatnyi helyzetek közép-, hosszú távú következményeit. A jövő akkor megjósolható, ha magunk állítjuk elő, ebből adódóan jövőnk alakulását az határozza meg, milyen döntéseket és cselekedeteket teszünk itt és most. Azt a világot, amiben élni fogunk a jövőben, azok a döntések határozzák meg, amiket itt és most hozunk. De milyen világot építünk, mit akarunk létrehozni, alkotni, mi a közös cél, miért dolgozunk, miért élünk?

Amikor megszülettünk, kaptunk a sorstól egy rövid időt és egy lehetőséget, hogy egy jobb világot hagyjunk hátra, mint amilyen a világ, a környezetünk akkor volt, amikor először felsírtunk a születésünk pillanatában.

Most, mikor „válság van”, mikor a régi minták, módok látszólag hirtelen már nem működnek, mikor a régi tanítások és a régi válaszok már nem jelentenek megoldást, akkor a kérdés még mindig ugyanaz: Milyen világot építünk?


A mi világunk egy olyan világ, amiben a rendkívül gyors változások közepette is van valami, ami örök, ami időtlen, ami igaz, ami minden emberre egyformán jellemző. Az alapelvek, amik által élünk meghatározzák a világot, amiben élünk: szabadság, feddhetetlenség, meggyőzőképesség, türelem, taníthatóság, tudás, kedvesség, fegyelem, következetesség, törődés, elfogadás, kölcsönös tisztelet és alkotó együttműködés, egyezség, megegyezés, szolgálat.

A mi világunk egy olyan világ, amiben mindenki a maga szerepét játssza. Nem hasonlít, nem viszonyít, nem panaszkodik, nem acsarkodik, nem kritizál, nem hárítja a felelősséget másra, örül annak ami, aki és amije van. Nem felejti, hogy honnan jött és az úton hova tart, maradandót alkot, épít, és csinál valamit, hagy hátra valamit, ami értéket jelent a nemzedékek számára, értéket jelent a közösségben, amiben leélte az életét.

A mi világunk egy olyan világ, amiben az egyes ember soha nem független. Kölcsönösen függő a környezetével, emberekkel, tárgyakkal, a természet szépségeivel. Értéknek tekinti, óvja, védi és gyarapítja, hogy ez az érték maradandó és fenntartható legyen az utánunk jövőknek is. Az egyes ember egy nagyobb közösség, a „nagy egész” része, hozzájárul a hosszú távú fenntarthatósághoz. A közösség közös céljának szolgálója, része az egésznek. Az egymás legyőzése helyett összefogás és teremtő együttműködés van a közös célokért.

A mi világunk egy olyan világ, amiben a „tárgyi dolgok” az ember köré épülnek, az embert szolgálják. Aki ismeri az embert, érti a „működését”, az természetes válaszokat kap arra, hogy milyen „tárgyi dolgok” szolgálják. Test, szív, ész és lélek. A mi világunkban a házunk, utcánk, városunk, országunk, kórházaink, iskoláink, autóink, stb. szolgálják a testi, szellemi, lelki és fizikai gyarapodásunk, jólétünk.

A mi világunk egy olyan világ, ahol egyetlen ember, egyetlen csoport, egyetlen intézmény sem formál jogot arra, hogy uralkodjon, hatalmaskodjon és elnyomja az emberek többségét. A természet már bizonyította: ami túl nagyra nő, az előbb vagy utóbb egy letűnő kor kihaló dinoszauruszainak sorsára jut, elpusztul, megsemmisül, kihal.

A mi világunk egy olyan világ, amiben a határvonalak nem jobb és baloldal, nem republikánus és demokrata, nem muszlim és keresztény, nem fehér és fekete, roma és nem roma között húzódnak. A mi világunkban a határvonalak a közösség hosszú távú fennmaradása ellen és mellett dolgozók, a stratégiákban és hosszútávban gondolkodók és a spekulánsok, a bűnözők és a törvénytisztelők, a korruptak és becsületesek, az építők és a rombolók, a megosztók és az együttműködők, a jellemesek és jellemtelenek, a bátrak és a gyávák, az őszinték és a hazudozó manipulátorok között húzódnak.

A mi világunk egy olyan világ, amiben a mintákat, a vezetést, a példát olyan emberek mutatják, akik életükkel, döntéseikkel, kitartásukkal, hitükkel már bizonyították, hogy értik és érzik a valóságos folyamatokat, amik körülöttük zajlanak. Ha meghamisítjuk az iránytűt és mágnessel eltérítjük, észak akkor is északon marad. A mi világunkban a közösséget olyan ember vezeti, aki bátorságával, életével, kitartásával már bizonyította: nem a meghátrálás embere. Fent, vagy lent, de mindig marad, mert ezt nem jutalomnak, hanem hűségnek tekinti. Jellemével és hozzáértésével, valamint azoknak az embereknek az erejével és tudásával, akikre hallgat, képes a közösséget egy jobb irányba vinni.

A mi világunk egy olyan világ, amiben a közösség természetesen választott, ellenőrizhető és visszahívható vezetői a közösségi kassza legfőbb őrei és kezelői. Őrködnek azon, hogy a bevételek és kiadások egyensúlyban legyenek, a közös kassza ne vállaljon a szükségesnél és a fenntarthatóságnál nagyobb adósságot. A kapott támogatást és felvett hitelt befektetésre, építésre, beruházásra, a közösség számára jövedelmet termelő eszközökre fordítja. A közösség életfenntartásához szükséges, különleges, más közösségek számára értéket jelentő és ezért gazdasági támadásnak kitett értékeket, vagyonokat őrzi, gyarapítja és minden gazdasági, adminisztratív és ha kell, katonai erővel megvédi. Őrzi a közösségi mércerendszer (pénz, látszólagos elszámolási egység) szabályozottságát és állandóságát.

A mi világunk egy olyan világ, amiben az oktatás alapvető készségeket fejleszt és kielégíti a test a szív az ész és a lélek természetes fejlődésének ismeretigényét. Nem elsősorban szakértelmet, hanem jellemet és gondolkodásmódot fejleszt, összefüggéseket mutat meg, érdeklődést, kapukat, fejlődési pályákat mutat. A mi világunkban az oktatás egyik legfontosabb feladata a kapcsolatteremtő és -viselő, viselkedés műveltség tanítása. A nyelvek, a világháló, a rugalmas távkapcsolati eszközök, a vallások, a kultúrák megismerése és megismertetése gyakorlati tapasztalatok alapján. A mi világunkban a további nevelést, tanítást a lehető leghamarabb az alapkészségek elsajátítása után a tanmester rendszerek, a „valódi vállalatok” és a közösségnek valós értéket és hasznot előállító szervezetek saját „akadémiai rendszerei” veszi át. Ezekben a rendszerekben az egyénnek mindig csak annyit és azt oktatják, ami a következő „gyakorlati”, „valódi értéket előállító szint” ellátásához szükséges.

A mi világunk egy olyan világ, ahol az emberek nem „kukkolják” más emberek életét a televízióban. Nem nézik, ahogy mások főznek, hanem főznek. Nem nézik, ahogy mások kirándulnak, hanem kirándulnak. Nem nézik, hogy mások közösségi életet élnek és játszanak, hanem közösségi életet élnek és játszanak. A mi világunkban a hagyományos televízió vagy nincs, vagy csak szigorú keretek között működik. Nem ontja és programozza az embereket a felesleges és hitelből történő fogyasztásra, erőszakra, homoszexualitásra. A mi világunkban a hagyományos televízió az emberekért dolgozik, az emberek gondjainak megoldási csatornáit nyújtja és nem kiszolgálója a hatalmukkal visszaélő multinacionális szervezeteknek és fékeveszett „állami hatalomnak”. A mi világunkban a média a családi, vállalkozási, építési, alkotói, teremtői, tanulási, fenntarthatósági érték és gondolkodásmód csatornája.

A mi világunk egy olyan világ, ahol a közösséget szolgáló és a közösség pénzén eltartott emberek valóban a közösség szolgálatát tekintik legfőbb feladatuknak. Nem hoznak felesleges szabályokat, nem hoznak létre számtalan "apparátust" a felesleges és életidegen szabályok betartatására. Fele annyi ember, aki a szabályokat hozza, fele annyi ember, aki a szabályok intézményesített érvényesítésének fenntartásához kell.

A mi világunk egy olyan világ, ahol a kicsi, de művelt „állam”, amit a közösség befizető tagjai tartanak fenn, szolgálja és védi a közösség érdekeit. Kérlelhetetlenül és könyörtelenül lecsap a közösség érdekei ellen dolgozókra. Megfelelő és a legsúlyosabb büntetést szabja azokra, akik a közösség vagyonát magánkézbe juttatják úgy, hogy abból a közösségnek nem származik a lehető  legnagyobb haszna. Megfelelő és legsúlyosabb büntetést szabja azokra, akik a közösség gazdálkodását jelző adatokat meghamisítják, eltitkolják, félremagyarázzák. Megfelelő és legsúlyosabb büntetést szabja azokra akik, korrupt haszonlesői a munka nélkül szerzett gazdagságnak. Közösségünk leghitványabb tagjaiként a közösségnek szánt támogatásból vesznek el.

A mi világunk egy olyan világ, ahol a közösség tagjai, egyéni, családi, önkormányzati, állami szinten anyagilag függetlenné válnak. Anyagi függetlenség nem jöhet létre akkor, ha mindezeken a szinteken „adórabszolgaság” és „adósrabszolgaság” valósul meg.

A mi világunk egy olyan világ, amiben a pénzügyi intézmények hatalma nem uralkodik el a „valós gazdaság”-on. A mi világunkban a pénzügyi intézmények szolgálói, szükséges részei, de nem uralkodói a többségi, valós, értéket előállító, termelő, pénzügyi intézményeket eltartó gazdaságnak. A mi világunkban a gazdasági szabadságharc és a passzív jövedelemforrások és passzív jövedelemtermelő eszközök építése ugyanolyan cél, mint a katonai diktatúrák idején a „valódi szabadságharc”.

A mi világunk egy olyan világ, ahol a vidék és a kis-, közepes családi vállalkozás a közösségi túlélés biztosítéka. A kicsi, de „művelt állam” szabályozókkal és a közösség egészének érdekeit védő cselekvéseivel ellensúlyt képez a nagyra nőtt és hatalmukkal visszaélő, földrészeken átnyúló vállalatokkal és az őket tudatosan és akaratlagosan, vagy tudatosság nélkül szolgáló, ám "közszolgának", "tisztességesnek" már rég nem nevezhető kép- és tisztviselőkkel, médiával szemben. A mi világunkban a családi gazdaság és a nemzedékek építkezése által létrehozott vállalat a közösségi gazdaság legfőbb motorja.

A mi világunk egy olyan világ, ahol a nemzedékeken keresztül együtt élő család a legfőbb érték. A közösség befizető tagjai által eltartott szolgálók segítik és támogatják azt, hogy a lehető legtöbb család testében, szellemében, fizikai erejében, társadalmi, közösségi kapcsolataiban erősödő és gyarapodó legyen.

A mi világunk egy olyan világ, ahol a közösség befizető tagjai által eltartott közszolgák azon dolgoznak, hogy a lehető legtöbb szabad pályát teremtsék a tehetségek kibontakoztatásának és a cselekvő energiák közösséget szolgáló erejének termőre fordulását minden erejükkel segítik.

A mi világunk egy olyan világ, ahol nem külső kényszer, hanem a felelős vezető belső iránytűje, erkölcsi mércéje mondatja ki valakivel: Ez így nem mehet tovább. Elég volt. Ez nem sikerült. Tanulok a hibáimból, jobbá válok és átadom a helyem olyannak, aki érdemesebb rá.

A mi világunk egy olyan világ, ahol az „állam” - ha ez a helyzet áll elő - beismeri, hogy nem képes gondoskodni az idős koromról. Üres a kassza, sőt teljesen eladósodott, de erejéhez mérten támogatja azt, hogy gondoskodjak magamról.

A mi világunk egy olyan világ, ahol a közösség vezetői felismerik, hogy a világ végérvényesen megváltozott. Soha nem lesz már olyan, mint régen. Segítenek engem, mint átlagembert  ahhoz, hogy a házamat önellátóvá tegyem és használhassam az alternatív energiaforrások előnyeit, amik végtelenek. A mi világunkban az energiatakarékosság, környezetünk védelme, a zöld, az „élő” a természet a legfőbb kincs, életterünk fenntarthatóságának alapja.

A mi világunk egy olyan világ, ahol a közösség vezetői felismerik, hogy a világháló és a rugalmas (mozgó, zsebméretű hordozható) kapcsolati eszközök révén kialakult egy látszólagos világ. A látszólagos világban minden leképződik, ami a való világban. A mi világunkban a kicsi, erős, művelt  állam hozzásegít és támogatja, hogy megtanuljam a világhálót használni. Pénzcsinálás, tanulás, vásárlás, kultúra, ismeretszerzés, stb. A „digitális hontalan” és a „digitális munkanélküli” a látszólagos világban olyan, mint most a hontalan és munkanélküli a való világban. A mi világunkban az állam segít tanmesteri hálózatot kiépíteni és működtetni, hogy egyetlen ember se legyen, aki „kívül esik” a látszólagos világ nyújtotta lehetőségeken.

A mi világunk egy olyan világ, ami az alkotók, építők, létrehozók, vállalkozók társadalma szemben a fogyasztók, felélők, semmittevők, rombolók társadalmával. A mi világunkban hitelt csak olyan célra vesznek igénybe egyének, családok, önkormányzatok és államok, ami a hitelfelvevőjének több pénzt termel, mint amibe a hitel került teljes költségével együtt.

A mi világunk egy olyan világ, ahol az egészség, gyógyítás, megelőzés a legfőbb érték. A mi közösségünk a gyógyítók társadalma, a gyógyító ország, ahol a természet adta erőforrásokat felhasználva a közösség saját tagjai és más közösségek tagjai testi, lelki, fizikai, szellemi és szociális megújulásának, életerejének, életenergiájának megtartása és gyarapítása az egyik legfőbb közösségi érték.

A mi világunk egy olyan világ, ahol a befizető tagok pénzéből egy erős, dinamikus és hatékony „védelmi szervezet” működik. A védelmi szervezet nem a közösség befizető tagjainak „kordában tartására”, hanem az egyszerű és mindenki által ismert és követhető törvények és szabályok betartására és betartatására jön létre. A szervezet könyörtelenül és kérlelhetetlenül lecsap a szabályokat szegőkre és üldözi azokat az alapértékeket megszegőket, akik a közösségi összetartozás elvi és törvényi alapjait sértik.

A mi világunk egy olyan világ, ahol a közösség választott vezetői keretrendszereket és tiszta, világos, betartható szabályrendszereket alkotnak, amik teret engednek a közösség tagjainak a szabad és teremtő, együttműködő és önrendelkező csoportjai kialakításához. Az önszerveződő és önrendelkező csoportoknak szabad tere van véleménye és nézetei kifejtésére, vezetőik megválasztására és cselekvő hozzájárulást tehetnek a „nagy egészhez” a teljes közösségi élethez.

A mi világunk egy olyan világ, ahol a közösség és a közösség választott vezetői elég erősek ahhoz, hogy megvédjék a közösség érdekeit más közösségek olyan gazdasági és katonai támadásaival szemben, amik nem a kölcsönös előny elve alapján működnek. A közösség választott képviselői energikusan és bátran védik a mögöttük sorakozó emberek érdekeit más közösségek képviselőivel folytatott tárgyalásokon. Egy célért dolgoznak és az összefogás, egyezség megegyezés jellemzi munkájukat.

A mi világunk egy olyan világ, ahol a rendszer segíti, építi és támogatja a „cselekvő állampolgárság” minden megnyilvánulását és a látszólagos és való világ minden eszközével élve a közösség minden tagját saját és közössége jövőformáló forrásának tekinti.

A mi világunk egy olyan világ, ahol jobb élni, mint abban a világban, ami jelenleg van.

Fejér Szövetség Sajtószolgálat

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése