2011. november 3., csütörtök

A fölművelés őshazája nem Mezopotámia ...

A földművelés őshazája nem Mezopotámia ... hanem HUNNIA (PONT)!

Földművesség és népvándorlás

"A Termékeny félhold? c írásban is láthattuk, hogy a földművelés nem Mezopotámiában és nem Kis-Ázsiában alakult ki először. Nézzünk, néhány további bizonyítékot ehhez." - kezdi a földművelési lehetőségek további elemzését Arató István cikkében.

Majd imigyen folytatja:
"Nemcsak a Hamurábi korabeli hét szűk esztendők és az Uruk-mítosz leírta fa-szűke igazolja a korabeli éghajlat hasonlóságát a maihoz. Ugyanis a régészeti feltárások is azt igazolják, hogy a régi Mezopotámiában a városok és a települések túlnyomó többsége ugyanúgy szorosan a két folyó (Tigris és Eufrátesz) mentén és között helyezkedtek, ahogy ez ma is van.
E folyóktól távolabb félsivatagos, sivatagos területek voltak az ős- és ókorban is, ahol sem a növénytermesztés (öntözés), sem az állattartás (itatás), s ezekből következően is – az emberi lét számára sem volt víz."

S a cikket tovább olvasva - bizony - meggyőző bizonyítékait sorolja fel annak, hogy az az elhamarkodott - természetesen, ettől még nem véletlenül kialakított - elképzelés, hogy a földművelés, azaz a legmagasabb műveltségű, azaz legfejlettebb társadalmak alapjait jelentő gazdasági tevékenység messze nem abban a folyamközben alakulhatott ki, amit Mezopotámiának neveznek. Természetesen más folyamközök voltak a földművelésnek őshazái, amelyek a Kárpát-medencében és a "népvándorlás" útvonalát jelentő egybefüggő eurázsiai sztyeppéken, a hajdani Hun Birodalom avagy Szkíta népek területein terülnek el.

Atyám, uram! Lassan félresöpörhetetlenül bizonyítottá válhat a nyilvánvaló. Mert számomra - igenis - nyilvánvaló,
- hogy a gazdag szkíta-hun arany, ezüst, bronz leletek és lószerszámok, fegyverek gazdag kézművességet feltételeztek,
- hogy a gazdag kézművesség az - állattenyésztéssel párhuzamos - letelepedett életmódot feltételezett, ha ettek is és ittak is, akik kézműveskedtek,
- hogy a letelepedett életmód a maga természetességében gazdag földműveléssel járt, hogy eleget egyenek és igyanak, akik legeltettek és/vagy földet műveltek és/vagy kézmíveskedtek,
- hogy a gazdag állattenyésztés és gazdag földművelés nem volt egymással összeegyeztethetetlen, 
- ahogy a nomadizáló, fölművelő és városi lét sem jelentett más történelmi népeket feltétlen.
Persze, azt is mondhatná valaki, hogy ebben tévedek, csakhogy én egyre kevésbé hiszem.

Nézzünk csak bele a cikk folytatásába, pontosabban a végkövetkeztetésbe a kép után, ami lassan - végre, de - közismert lesz, ha már nem is magyarok, de még hunok sem azok, akik közzétették - mikor is(?), hát nem a napokban, de nem is ebben az évtizedben, hanem - több, mint tíz éve, azaz az elmúlt évszázadban (bocsánat, az azt is jelenti, hogy az elmúlt évezredben)! Tán ideje volna tudomásul venni és a következtetéseket levonni végre!

Eurázsia talajtérképe
"Érdemes Eurázsia talajtérképe mellé tenni a hun régészeti lelőhelyek térképét. Látható, hogy lényegében azon a sávon vannak ahol a csernozjom:

Hun lelőhelyek
Mindezekből – többek között – két alapvető dolog következik.

Egyrészt az, hogy a földművelés kezdete nem Mezopotámia és nem is Kis-Ázsia. Ugyanis, itt a termékeny területek kicsik, az eső pedig nagyon kevés. A hőmérséklet viszont igen magas, így az a kevés ami esik, hamar elpárolog.
Az itt rendelkezésre álló ős- és ókori eszközök birtokában (fa hiányában!) az öntözés nagy nehézségekbe ütközött vagy csak igen nagy nehézségek árán volt lehetséges.

A földművelés kezdete és kialakulása olyan helyeken történt, ahol olyan jó talaj van, hogy a növények (szinte) maguktól megnőnek és van eső is. Ilyen terület Eurázsia mérsékelt égövén húzódó csernozjomos sáv, mely a világ legjobb minőségű talaja. Ez a Kárpát-medence, Kis-Szkítia, továbbá Szkítia és a hunok területe.

Másrészt, ebből is következően, az ős- és ókorban Mezopotámiából vagy Kis-Ázsiából nem indultak ki népvándorlások. Ugyanis, ilyen kicsi és terméketlen területeken az ember nem sokasodhatott el. A népvándorlások későbbi (történelmi időkbeli) kiinduló helyei is és nagy országútja a nagy Eurázsiai csernozjomos földsáv.

Megjegyzések:
1. A Grover S. Krantz ősrégész szerinti feltételezés, miszerint a földművelés kiinduló pontja Kis-Ázsia lenne, teljességgel hamis, s így a „továbbterjedési” útvonalakat ábrázoló térképek is.
2. Mezopotámiához hasonlóan folyómenti és öntéstalajú Egyiptomból sem indultak ki soha népvándorlások. Továbbá az ókori Egyiptom soha nem volt hódító, csakis meghódított. Mégpedig mindig észak felől és nem dél felől. Így az emberiség Afrikából való eredése, észak felé vándorlása is erősen kétséges."
- írta Arató István 2011. októberében.

Nos! Én bizony neki (is) hiszek, azaz azoknak hiszek, akik ezen bizonyítékoknak nem mondanak ellent. Hogy milyen megrögzött, avagy földhözragadt is vagyok hun-magyar létemre?!

És ma - kérdezem - ezen az eurázsiai földrészen, a föld, a víz, a levegő és a napfény kérdésében egészen más a helyzet, mint 50-60.000, avagy 10-15.000, avagy 2-3.000 éve?! Van új a NAP alatt Mandzsúriában, az Etelközben, vagy itt, a Kárpát-medencében?

Melegvizek Birodalma
Ferenc (az öreghegyi)

utóirat: Nemcsak azok voltak szkíták, akik uralkodni, rendet rakni jöttek a Kárpát-medencébe - az őshazába vissza - nem egyszer az évezredek során, hanem a soha el sem szakadt helybéliek is, a szikár szikes vidéken is és a sziklák közt is szikla szilárdan helytálló, szokásaikat körmük szakadtáig őrző székhelyi széki székita székelyek, magvas magyarok, honbéli hun avar, hun magyar szikamberek, ... azaz a többség, akik miatt Magyar Adorjánt idézve ismételjük unos-untalan el, hogy "nem jöttünk mi sehonnan sem", itt voltunk mi székiták helyben, ősi székhelyeinkkel (h nélkül is és h-val is, ha kellett, ha nem)!

Kapcsolódó írások és bejegyzések:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése